Hallom a csendet, édes dallamot zenél,
lágy zöngéivel, rabul ejti a reményt,
kedvesen símogat, lassan csábít feléd,
halk sóhajokkal, az érzelmekről beszél.
Hogyan álmodik a szívben a didergő tél,
Fázósan, a messzi zöld tavaszról regél,
A forró, napos nyárról ábrándozva mesél,
Az ősz melege is elmúlt, már csak emlék.
Egyszer eljön majd, mikor már nem várja,
Nagyon félti, gyengéden óvja és táplálja,
A hideg mögé rejti, két tenyerébe zárja,
A tüzet, melynek szemedben lobog a párja…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
2025-06-13
|
Horror
A fiúk merevedése és a lányok nedvesedése jelezte, hogy a kezdeti sokk ellenére nincs ellenükre...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?