Hallgatás

Lágyan ring a Duna,
A földeken nő a buza.
Égen virít a szivárvány,
Szívünkön díszeleg a márvány.

Ó, én tudom, mily jó
Ha a nap világit a tó
Felszinén, s titkot fecseg
Egy énekmadár a föld felett.

De borús lesz az ég.
Arcunkról leolvad a jég,
S szomjas lelkünk arra lebeg,
Hol a világ csendes és meleg.

Meleg, forró világ,
Kinyílnak már a violák.
Bársony-altatót zegenek,
S elhallgatnak a tengerek.

Gerberák dalolnak,
S a fák bút hullajtanak.
A kedvetlen záporeső
Megsúgja, mit hoz a jövendő.

Gally ropog a csendben,
Míg hárfa dalol a kertben.
A patakon a levelek
Úsznak, mint az égi fellegek.

S valahol messze
Egy régi emléket tesz le
Szelid nyárutói éjjel:
És álmokat hint szana-széjjel!