Sétálok a sűrű erdőben,
Mellettem az élet.
Hosszúhajú fák alatt
Bátran mendegélek.
Az erdő szélén, a város mellett,
Az emberekhez közel
Haldokló karácsonyfa
A szemével ölel.
A fenyőfát nézem döbbenten:
Korcs gyökerét, levelét.
Toboza, színe nincsen,
Árván zárja le szemét.
Nehéz, buta súlyokkal testén
Tehetetlenül sírdogál.
Könnye, hosszan, csendben,
Magányosan csordogál.
A karácsony sem ünnep már
Mostanára.
Hiába együtt a család,
Ha ez az ára.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A tyúk tojja nem a nyuszi,
sok ember ezt el sem hiszi.
Húsvétra díszítik,
szép pirosra kifestik...
sok ember ezt el sem hiszi.
Húsvétra díszítik,
szép pirosra kifestik...
A világ lassan fehérbe öltözik,
A vidámság lassan a szívünkbe költözik.
Bár vékonyan fedi még a hó a bágyadt tájat,
Hidegétől mégis elalszik minden égető bánat...
A vidámság lassan a szívünkbe költözik.
Bár vékonyan fedi még a hó a bágyadt tájat,
Hidegétől mégis elalszik minden égető bánat...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?