Sétálok a sűrű erdőben,
Mellettem az élet.
Hosszúhajú fák alatt
Bátran mendegélek.
Az erdő szélén, a város mellett,
Az emberekhez közel
Haldokló karácsonyfa
A szemével ölel.
A fenyőfát nézem döbbenten:
Korcs gyökerét, levelét.
Toboza, színe nincsen,
Árván zárja le szemét.
Nehéz, buta súlyokkal testén
Tehetetlenül sírdogál.
Könnye, hosszan, csendben,
Magányosan csordogál.
A karácsony sem ünnep már
Mostanára.
Hiába együtt a család,
Ha ez az ára.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A szeretet ünnepe!
Mikor nem szabad szomorkodni,
s haragudni...
Mikor nem szabad szomorkodni,
s haragudni...
Harangok csilingelnek,
A templomokban emberek énekelnek.
A koszorúkon égnek a gyertyák,
Mert karácsony ünnepe jön már...
A templomokban emberek énekelnek.
A koszorúkon égnek a gyertyák,
Mert karácsony ünnepe jön már...
Hozzászólások