Sétálok a sűrű erdőben,
Mellettem az élet.
Hosszúhajú fák alatt
Bátran mendegélek.
Az erdő szélén, a város mellett,
Az emberekhez közel
Haldokló karácsonyfa
A szemével ölel.
A fenyőfát nézem döbbenten:
Korcs gyökerét, levelét.
Toboza, színe nincsen,
Árván zárja le szemét.
Nehéz, buta súlyokkal testén
Tehetetlenül sírdogál.
Könnye, hosszan, csendben,
Magányosan csordogál.
A karácsony sem ünnep már
Mostanára.
Hiába együtt a család,
Ha ez az ára.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A világ lassan fehérbe öltözik,
A vidámság lassan a szívünkbe költözik.
Bár vékonyan fedi még a hó a bágyadt tájat,
Hidegétől mégis elalszik minden égető bánat...
A vidámság lassan a szívünkbe költözik.
Bár vékonyan fedi még a hó a bágyadt tájat,
Hidegétől mégis elalszik minden égető bánat...
A szeretet ünnepe!
Mikor nem szabad szomorkodni,
s haragudni...
Mikor nem szabad szomorkodni,
s haragudni...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?