Halasi szüret

Jég ne legyen! szól a gazda,
S mintha Isten szava hallna,
Kisüt a nap nyájas fénye,
Aranysárga falevélre.

Itt a szüret ideje már,
Szőlősorban sok a madár.
Korán reggel kel a szedő,
Sok a gyümölcs, kell az erő.

Rigófüttyre forró tea,
Mehetünk is lassan haza.
Elfogyott a szőlő fürtje,
De még nem jut a pincébe.

Előbb ki kell préselni azt,
Édes mustja dalra fakaszt.
Napok múltán hordó kincse,
Forr a must a hűs pincébe.

Ebből lesz a halasi bor,
Egy év múlva már ilyenkor.
Ettől lesz majd jó a kedve,
Annak, ki jön pityeregve.

Elhagyja majd minden búja,
Nem megy vízért a kútra.
Meghúzza a boroskancsót,
S emeli az újabb bankót.