Halálom (második rész)

Zokogva fekszem elterülve a földön,
Halvány fényt látok angyalom fölött.
- Nem megmondtam, hogy a Halál késik?!
Miért döfted magadba a tőrt mégis?!

De ha így döntöttél, viseld el.
Nézd végig a tetted hova vezet.
Azzal leguggolt hozzám és megsimította az arcom
S lágyan felszívódott bőrömről a vörös kéznyom.

Következő pillanatban halálom helyszínén álltunk
Előttem holttestem feküdt s egyre csak vártunk.
Megbabonázva meredtem halálosan sápadt arcomra
Tényleg lehetséges lenne, hogy így végeztem volna?

Testem körül mindent a vérem borított
Valahol a távolban egy kutya felvonyított.
Eltűnt mellőlem angyalom, csak a hangját hallom:
Nézd végig mit is tettél s gondolkozz el azon!

Könny gördül végig arcomon ahogy a testet nézem
Majd lépteket hallok,s egy ismerős hang szólít néven.
"Ne!Ezt nem tehetem meg vele!Nem!Ő nem találhat rám!
Miért neki kell először meglátni szememben a halált?

Figyelem,ahogy közeledik,és meglátja a testem.
Amit szemében látok, több mint elviselhetetlen.
Odamegy hozzám, letérdel a vérbe, szólongat egyre.
Zokog,de közben dermedten hallom: újabb léptek nesze.

A hangra többen egymás után jönnek
Amikor megpillantanak, hátrahőkölnek.
"Ez lehetetlen! Hívjunk mentőt!
Hátha még visszahozhatják őt!"

A lelkem csak ül és zokog egyre
Majd mentők érkeznek a színhelyre.
Élesztgetnek, s nemsokára elviszik a testem
Én ott maradok, s hallgatom a többieket dermedten.

Hogy tehettem meg ezt?! Képtelenség...
Pedig halott vagyok, nincs kétség.
Csak ülnek néma csendben,valaki néha felzokog,
Majd új hangokat hallok: megjöttek a rokonok.

"Ezt nem teheted meg velem,ezt nem bírom ki!"
Angyalom felé a lelkem teljes erejéből ordít.
De jön a válasz: "A döntés mindig a te kezedben volt."
Újabb ember érkezik: "Meghalt" - mondja színtelen hangon.

"Nem!"-ordítok fel más emberekkel együtt,
A többiekre a döbbenet néma csendje ül.
"Kímélj meg ettől, nagyon szépen kérlek!"
De az angyalom szól: végig kell nézned.