Láttam egy fát, egy öreg Tölgyet.
Magában állt közepén a mezőnek.
Egyetlen perc volt, míg néztem,
De élete értelmét megértettem.
Vastag törzsén megannyi heg,
Mit átélt, tengernyi lehet.
Ágai otthont adnak annyi furcsa lénynek,
El sem hinném, ha ilyet mesélnének.
De bármíly pusztító az idő,
Őt nem bántja a teremtő.
Nem tett semmit,de szereti az ég,
Csak áll és lengeti a szél...
Ám valami bűne mégis lehetett,
Mikor újra láttam már nem létezett.
Ott, hol egykor Tölgyfa állt,
Házak vannak míg a szem ellát.
Elmúlt Ő és mik benne laktak,
Helyére vasat és betont raktak.
S elveszik majd megannyi furcsa lény,
Nem lesz semmi szép, e földnek tetjén.
/Excortist/
2007.10.21.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Hozzászólások
csak rémísztő csend
melyet csak kósza szellő zaja tör meg
ha faággal még épp ablakot tör be
az ember él
elront mindent mi szép
állítja hogy fejlődik a tudomány
de nemességét elvesztette már az évek múltán
el fog jönni a földi pokol
s nem szeretnék itt lenni, mikor végleg itt honol
lángolni fog minden mi még éghet
lángolni fogunk mind,
ha mások nem
hát majd porladó csontjaink,
s az élet végleg eltűnik
voltunk örzik majd hamvaink
ki tudja miért, s kinek?
de őrizni fogják az idők végezetéig
talán lesz még élet,
minek őrizheti okulás végett
de az új nem fog tanulni a rég elmúltból
ugyanúgy képtelen lesz felépülni romjaiból
köszönöm szépen az ihletet , amit a versedtől kaptam :)
nagyon megfogott!
mégegyszer köszönöm :)