Láttam egy fát, egy öreg Tölgyet.
Magában állt közepén a mezőnek.
Egyetlen perc volt, míg néztem,
De élete értelmét megértettem.
Vastag törzsén megannyi heg,
Mit átélt, tengernyi lehet.
Ágai otthont adnak annyi furcsa lénynek,
El sem hinném, ha ilyet mesélnének.
De bármíly pusztító az idő,
Őt nem bántja a teremtő.
Nem tett semmit,de szereti az ég,
Csak áll és lengeti a szél...
Ám valami bűne mégis lehetett,
Mikor újra láttam már nem létezett.
Ott, hol egykor Tölgyfa állt,
Házak vannak míg a szem ellát.
Elmúlt Ő és mik benne laktak,
Helyére vasat és betont raktak.
S elveszik majd megannyi furcsa lény,
Nem lesz semmi szép, e földnek tetjén.
/Excortist/
2007.10.21.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások
csak rémísztő csend
melyet csak kósza szellő zaja tör meg
ha faággal még épp ablakot tör be
az ember él
elront mindent mi szép
állítja hogy fejlődik a tudomány
de nemességét elvesztette már az évek múltán
el fog jönni a földi pokol
s nem szeretnék itt lenni, mikor végleg itt honol
lángolni fog minden mi még éghet
lángolni fogunk mind,
ha mások nem
hát majd porladó csontjaink,
s az élet végleg eltűnik
voltunk örzik majd hamvaink
ki tudja miért, s kinek?
de őrizni fogják az idők végezetéig
talán lesz még élet,
minek őrizheti okulás végett
de az új nem fog tanulni a rég elmúltból
ugyanúgy képtelen lesz felépülni romjaiból
köszönöm szépen az ihletet , amit a versedtől kaptam :)
nagyon megfogott!
mégegyszer köszönöm :)