Háború

Egy háború, ami mindent megváltoztat,
Egy barátság, ami csakis eltávozhat,
Egy butaság, amiből kitört a nagy vihar,
Egy háború, amitől minden gyorsan kihalt.

Egy sajnálat, amiből semmi sem sült ki,
Egy köd, amiből egy bátor harcos tört ki,
Egy bosszú, amiből kitört a nagy vihar,
Egy vihar, ami elsöpör minden italt.

Egy boldogság, ami mosolyt csalt arcunkra,
Egy háborús bűnös, ki ezt mind elrontotta,
Egy fegyver, ami mindent el pusztított,
Egy gyógyszer, amely egy golyót sem gyógyított.

Tán ha észhez térne az emberi rendszer,
Semmi mást sem tenne, csak ülne, nem heverne.
Fegyverek miket mi gyártunk öngyilkosságra,
Semmi esély sem lesz egy csipetnyi boldogságra.

Az élet tárva vár minket,
Hogy felfedezzük ezt a sok mindet.
De egy csipetnyi eszünk sincs hogy ezt megtegyük,
Inkább harcba szálunk, és családtagjainkat lelőjük.

Többet egyszer sem jönnék ide vissza,
Egy üzenetet küldenék, ami tiszta tinta.
Ez a bolygó amelyen születtünk,
Szenved miattunk, nem is bűnhödtünk.

Próbál a Föld megállítani minket,
De sajnos semmi esélye sincsen.
Egyszerűen hátra hadjuk mindent,
És hátrahagyjuk szüleinket, köreinket, meg minket...

Egy háború, ami mindent megváltoztat,
Egy barátság, ami csakis eltávozhat,
Egy butaság, amiből kitört a nagy vihar,
Egy háború, amitől minden gyorsan kihalt.

Egy sajnálat, amiből semmi sem sült ki,
Egy köd, miből egy bátor harcos tört ki,
Egy bosszú, amiből kitört a nagy vihar,
Egy vihar, ami elsöpör minden italt.

Egy boldogság, ami mosolyt csalt arcunkra,
Egy háborús bűnös, ki ezt mind elrontotta,
Egy fegyver, ami mindent el pusztított,
Egy gyógyszer, amely egy golyót sem gyógyított.

S már s már nem volt sok időnk,
Az emberiség gyorsan kidőlt.
De ezzel még mindig nincs vége,
Örökké itt marad az ember léte.