Ha vén leszek...

A hátrafelé repkedő kismadár
az élők között is megtalál,
mert az ő neve Halál,
s csőrében a nekem szánt méreg,
nótája az én nótám is már...
Miért zavarna bárkit is, hogy élek,
csupán mert meghalni nem félek?
Megettem már jó pár tehenet,
vegetál is helyettem a kecske,
de míg maga alá nem temet
az utcán néhány újságpapír,
ne jöjjön értem a Halál nevű fecske!
Ha majd búcsúszózatot ír
a legjobb barátom...
ha őt utoljára odafentről látom,
és a kis fekete könyvecskéből dalolnak,
- nem érném meg a napot, de tudom, -
koporsóm fölé egyszerre hajolnak.
Nem a várakozást unom, de ha
vén leszek addigra, és ronda,
nem könnyeznek már úgy akkor,
mintha holnap ébrednék utolsó napomra.
Csak egy öreg leszek, ki elpatkol,
s hiába marad az asszony, meg hét unoka,
ezer ismerősből eljön talán húsz,
majd elfogy a sör, a bor, a vodka,
mindenki erős lesz, reggel jön a busz,
s nevetve emlékeznek gyermekkorunkra.
Ilyen Halált hozzon a madár számunkra!