Ha valaki megkérdezi...

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy milyen is voltán?
Szerintem egy tündöklő csillagra hasonlítottál.
Nemcsak a dédim voltál, barátom is egyben,
Így éltünk mi boldog békességben.
Ha bármi fájt, vagy bárminek örültem,
Mindig elmondhattam, s te megértettél engem.
Nevetésed most is hallhatom még,
Ha csönd van és nagy a sötétség.
Mióta elmentél, szívem békét nem lel,
Verset írok hozzád, s tán könnyül majd e teher.
Büszke vagyok reád, ezt bátran mondhatom,
Halálod sötét napját most mégis elmondom:
A csillagos éjjel egy kiáltás hangja messze szált,
Érezte a lélek is hogy a szív már nem dobog soká.
Az égen járva könnyeit hullatja a hold,
Gyorsan múlik az élet, de talán ennyi elég is volt.
A hold lement, s felváltotta őt a nap,
Pici lelked pár óráig még e világban maradt!
Az idő repült, s eljött az utolsó percünk is,
S könyörtelen ahogy eljött, úgy ment is!
Hideg volt öreg kezed s szíved nem vert többé,
S most sírodnál állva sem hiszem, hogy nem vagy nekem többé.
Remélem boldog vagy, s ez szívemnek tán elég,
Szerettelek és szeretlek örökkön-örökké!