Gyerekkorom

Én lelkileg egy roncs vagyok,
mert nem volt igazán szép gyermekkorom.
Apám ivott és vert,
De anyám is kapott, ha védeni mert.

Minden nap azon reszkettem,
Vajon hogy jön haza, józanon vagy részegen?
Vajon megint veréssel alszom el?
Vagy az éjszakám békésen telik el?

Ezek a kérdések motoszkálnak bennem,
Mikor este a napköziből hazafele mentem.
Aztán megint jött a verés, a pofonok,
Sírtam, jajjgattam, de neki ez kevés volt.

Addig ütött, míg meg nem unta,
Aztán anyám fele vitte az útja.
Ő volt most utánam a soron,
Az ő arcán is csattant néhány pofon.
Aztán mellénk feküdt, s velünk zokogott.

Így telt el a gyermekkorom nékem,
nem kívánom senkinek, hogy ugyanezt átélje.
Mert e emlékeket elfeledni nem lehet,
Egész életben cipelni vagy kénytelen.