Gyémántok

Élet, mit élünk,
Érzés, mit érzünk,
Csillogó hó, mely
kezedben tiszta
vízzé válik...

Kristály cseppjei
átszelik a havat,
mélyre vágva annak
ropogós testében.

Tavaszi napfény,
s az egész olvadni kezd,
ér, csermely, patak,
majd rohanni kezd...

Éltet, táplál, szomjat olt,
utat tör mindenen,
szelíd tó, vad tenger,
mind,mind egy elem...

Hatalmas forrás,
mely erő, s alkot,
felvesz minden formát,
minden alakot,

S megújulva
mindig kivirágzik,
virágok levelén csillog,
szikrázik,

s e mennyei ragyogás
nem múlik, örök,
múlnak a percek,
s csak görög, görög
a kis csepp...

A földre hull, hol tompa
puffanással gyönyörű
véget ér, s feloldva
fájdalmat, minden szomjat,
új életre kél.

Kinő a hajtás, a virág,
az erdő.
Semmi sincs, mi
ily felemelő,
őszinte szeretet...

A víz víz, az élet élet,
az ember ember.
Egyek vagyunk mind,
mind apró cseppek.

Cseppek kik élnek,
küzdenek, szeretnek,
sírnak, és félnek,
örülnek, nevetnek

Sokfélék, de mind
csodálatos kristály,
gyönyörű, egyetlen,
sokszínű szivárvány.

Alkossunk folyamot,
legyünk óceán!
S hirdessük együtt,
egymás oldalán,

Az élet áldás,
szeressük, szeressünk!
Mert mindnyájunkban
itt van, legbelül,s részünk

Egy ősi erő, az Élet,
a Szeretet.
Szívünkben dobogva
összeköt minket,
értelmet ad mindig,
mindenkor mindennek.

A Szeretet a Boldogság
maga,
mely az Élet hava,
mit kezedben tartasz.

Felolvad és megmozgat
követ, sziklát, hegyet,
hatalmas ereje égi Üzenet,
mely azt mondja
Szeress!

Szeress míg tudsz,
Szeress míg élsz.
Szeress ha nevetsz,
Szeress, ha sírsz.

Boldog leszel mindig,
örökkön örökké,
s ha csepped a
szomjas földre hullik,
millió virág hajt ki majd
Szent sírodon....