Ülök a padon és nézem a koszos utcát.
Nincs senki, aki szólna hozzám.
Az emberek jönnek-mennek,
Úgy érzik teszik a dolgukat, sietnek.
Gondolataim elszárnyalnak a magasba,
testem bilincséből lelkem elillan.
Engedek neki utat had menjen,
kell a szabadság nélküle nincs élet.
Szeretném, ha lelkem örökké szárnyalna.
Nem ismerve tilalmat, s határokat.
Bejárna minden szépet és csodát,
Elfeledve a csalódások sorozatát.
De ha eljön ez a pillanat, hát legyen.
Földi létem vége szakad, reszketem.
Reszketem, de kezdődik valami más,
Ami megadja a lelkem örök nyugalmát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?