Ülök a padon és nézem a koszos utcát.
Nincs senki, aki szólna hozzám.
Az emberek jönnek-mennek,
Úgy érzik teszik a dolgukat, sietnek.
Gondolataim elszárnyalnak a magasba,
testem bilincséből lelkem elillan.
Engedek neki utat had menjen,
kell a szabadság nélküle nincs élet.
Szeretném, ha lelkem örökké szárnyalna.
Nem ismerve tilalmat, s határokat.
Bejárna minden szépet és csodát,
Elfeledve a csalódások sorozatát.
De ha eljön ez a pillanat, hát legyen.
Földi létem vége szakad, reszketem.
Reszketem, de kezdődik valami más,
Ami megadja a lelkem örök nyugalmát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?