Forró órák

Messze az óra, hogy elmondtam, mit akartam elérni,
messze, hogy átadjam, hogy a tűzforró sivatagban
szénné kárhoz; délibe bábot vinni a sárgás
porhomokon, hogy a tűző nap letakarja a gémes
kútnak a rúdját. Pusztai fénybe se öntik a lisztet,
északi emberek őrzik az alvó csorda hatalmát.
Tengeri kínokon át is vitte az éjjeli órát,
azt, amelyikkel örökre lefedte a kínzó álmot;
szikra a tűzből pajzsot emelvén látta, hogy ömlik
bíbor a fényre. Elillan a rossz emlék, mert félti a percet,
azt, mikor elhitték, hogy a nap sugarának a lelke.
Kérdezik ők is, hogy lehet azt kiötölni, mit éppen
látni nem érdemes. Onnan csillag az erdei szempár,
részeges álmok elillantak, keleten, nyugaton nem
látni a zöldes négert, mert felakasztja magát...

/Forró órák hexametert én lázasan írtam./