Film

Múlnak az évek, öregszik a világ
Elfut az élet, hiába várjuk a csodát
Elfogy minden, a fiatalság, s az erő
Öregkor illatát hozza felénk a szellő

Lassan peregve múlik az idő
Csalfán mutatva, nincs még késő
Aztán, ha visszatekint a fáradt utazó
Úgy érzi most indult, az út mégis fárasztó

Egyre jobban sietne, még oly keveset élt
Szidva magát, hogy mindentől félt
Érzi már, mindenről lemarad
Nem éri el, mit az élettől akar

Most már fogadkozik, ha újra kezdené
Másként tenne, az éltet sem féltené
Nem sopánkodna, nem várná a tavaszt
Felejtené a bút, nem ismerné a panaszt

De jól tudja az életet egyszer éli meg
S mindent veszít, ki életben csak remeg
Sajnos az ember akkorra lesz okos
Mire élete filmjét lepergeti a sors