Férfi férfival

A sors szembenevetett,
Mikor megajándékozott
És egy a bőrhöz oly közeli,
-szemtől oly távoli-
Meleg csillagra dobott.
Férfias vágyam, és sorsom
Most magamhoz ragadom.

Ahol az édes víz poshadt
Mert a sok só megrontotta
Ott csak a kis hercegre gondolok
Egy királyné nélküli király vagyok
S egy felém révedő asszony képe
Zavart kelt a világ szemében.

Két Úr szolgálója vagyok
Hisz egymást vonzák a hasonlók
Én vagyok minden fa árnyéka,a szobák sarka
A családapák megtestesült rémálma
Az én láncomból nem hiányzik egyetlen szem sem,
Miközben a vágy hátulról megtol,
és a nemem árulónak csúfol.

Szőröstől-bőröstől az Úré vagyok
Hisz vonzzák egymást a hasonlók.
De néha nap a szívem megfagy
Mikor a rossznyelvek szidnak
Engem semmilyen egyensúly nem érdekel
A nap az én arcomba így is énekel.
De néha nap a szívem megfagy
Mikor a rossznyelvek szidnak.