Féltelek!

Az ember 1 önző lusta állat
Isten előtt így meg nem állhat
Nélküled tovább nem élhetek
Miattad esténként rettegek

Nem hisz már most nekem senki
Nem akarlak senkitől elvenni
Hallgassátok meg sóhajom
Ezt valakinek el kell mondanom

Ó mondd hallgatlak, mondd mi tehetek?
A szerelem elől nem menekülhetek
Hiába is próbálom elnyomni
Nem tudom magamtól elhagyni

A vágyat tisztán szívemben él
A lelkem titokban még remél
Hogy a telefon ami az asztalon áll
Majd csak egyszer telefonál

És várom, hogy megszólal majd valaki
Nem tudom mit mond és azt se, hogy ki
Csak tanácsot vár a gyermeki szív
Egy távoli hang a tükörhöz hív

Fagyos tekintetet veszek észre
Feleszmélek a szörnyű képre
Hol van a nyári csupa öröm arc?
Szívemben hetek óta dúl a harc

Az érzésért amit csak ÉN érzek
Nem láthatod de belül vérzek
Mi ez a tűz ami játszik velem?
Miért nincs ilyen játékszerem?!

Mint az ember hisz, bízik, remél
Hetente jött az újabb levél
Azt írja SZERET de sok a kétség
Több mint lelkemen a vétség

Nem tudom most már, mit tegyek?
Gyűlnek bennem a szóhegyek
Kimondani mindet nem lehet
Mert még mindig féltelek!