Szobámban kuporgok a sarokban, és félek:
Felétek meresztem ezer üvegtüskémet.
Kezemben apró, törött, véres tükörke,
Abban bámulok egy torz arcot nyüszögve.
Egy arcot, amit már jól ismerek:
Végtelen, céltalan gyűlöletet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
A nyüszögve helyett esetleg nyüszítve?, és az utolsó sorban talán, ha kitennéd az "a" névelőt??? Nem biztos.
Tetszett a versed!!
Igyekszem tartani magam a megfogalmazás- és hejessirási szabájhöz, és messziről elkerülni a röv.-eket, meg a sok rotflol chat-szlenget is, mert néha csak nézek, hogy wtf, ezt komolyan gondolták?
A "nyüszögve" a rímhez kellett. Tudod, van ez a szójáték is:
Nem mindegy: kecsegve ringó fecske, vagy recsegve fingó kecske! (mint azt tudjuk, nincs olyan szó, hogy kecsegve)
kecsesen ringó fekcse
Nyssa