Félek...

Boldog vagyok, hisz újra itt vagy mellettem.
De félek is, mert nem tudom meddig fogod még két kezem.
Úgy érezem most jobb lesz mint régen,
Hisz sokat változtunk mind ketten.
És mintha mást is látnék szemeidben.
Valami kicsike kis fényt, ami megcsillan ha rám nézel.
Szavaid is másként csengenek, komolyabbnak tűnnek.
De mégis félek.
Félek, hogy ezek csak csalfa szavak és csábító tekintetek.
Félek, hogy hazudsz, átversz, és én megint mindent elhiszek.
Félek, hogy elveszítelek, hisz szeretlek. Tudod jól.
De Te mit érzel? És miért nem mondod el nekem?
Vagy csak kihasználsz míg nem találsz mást?
Nem, nem úgy ismerlek.
Talán nincs okom félni, talán csak félek remélni.
Meg kéne tanulnom élni, és csak a mával törődni.
Nem kéne aggódnom , hogy mi lesz holnap,
És nem kéne félnem mikor nem mellettem vagy.
Annyi mindent tudnék még írni, de nem folytatom már.
Minél jobban belegondolok, szívem annál jobban fáj.
Ígérem megtanulok bízni benned, hisz megérdemled.
És nem keresek többet hátsó szándékot tetteidben.
Remélem nem kell csalódnom benned.
S nem töröd össze, újra remélő szívem.