Felejtéshez

Minen vágy egy színes álomkép,
Vágyunk rá, de nem értjük miért.
Egy érzés minket mégis visszatart,
Nem múlik el, és ez az, ami hajt.

Sírsz, még könnyes szempárral ébredsz,
Vagy ha alszol, álmodban látsz egy képet.
Egy nyári fénykép tárul eléd,
te vagy rajta, s az, aki már nem véd.

Megválaszolhatatlan kérdések tömkelege nálad,
de már nem törődsz velük, megvonod a vállad.
Minek várni arra, ami újra sose jön?!
Minek bízni abban, akihez már nincs közöd?!

Reménykedni sosem késő,
Hogy teljesül-e, ez mindig félő.
ne sírj többet, én azt mondom,
Legyél túl minden mély ponton!

Tudom én, hogy fáj a szíved,
Könnyek óceánja lassan temet,
De gondolj arra a szép nyárra,
Aminek már nem lesz párja.

Miyen szép volt akkor, ott,
Mennyi emlék megfogott...
Édes csókok, forró éjjelek,
Mondd nekik azt: "ég veletek"!