Feledni foglak

Már csak a szívem szeret,
emlékedet feledni kell,
hidegen és kegyetlenül
mint alkonyatkor,
ha a napkorong
a végtelen óceán
habjaiba merül.
Elcsókolt mézédes
csókok sisteregnek,
a háborgó tenger
haragoszöld vizében,
s alászállnak,
lágyan lengedező
hínárkarok közé megbújni,
egy meg nem ölelt,
szerelmes ölelésben.
Szemem mosolyát
sem láthatod, többé
nem közvetíti feléd
szívem üzenetét,
hogy szeretlek,
szerettelek mindenért,
s engedtem látni
lelkem tükrét - ezért.
Szeretni könnyű volt,
könnyű még most is,
a szép emlékek csodás
dallamokat zengenek,
ez a szerelem
Veled volt gyönyörű,
hajnalonként ezért
hullanak a párnámra,
gyémántkönnyek.
Vágyaim és álmom
rejtve marad, örök titok,
tagadni fogom,
hogy miattad,
hogy érted sírok,
szívemben a bánat
otthonra lelt, s
fájdalomrögök kínozzák,
amíg nem felejt.