Feledni, feledni...

Régi idők szele ne érintse arcodat,
s mint húsba vágó karcolat
ne raboljon több percet soha.
Elveszett lét ez. Mostoha.
Kiszáradt folyók a könnyek,
ahogy sápadt bőrödre szőnek
emlékből gyilkos hálót.
S Istennek hívják a feltalálót.
Mert van világ. De minek?
Van szerelem. De kinek?
Misztikus tévedés az élet,
melyen átsétál vacogva a lélek.
Csak egy a törvény: feledni, feledni...
túl sokáig sohasem szeretni.
Dobd el messzire a régi időket.
Simítsd ki a borzolt redőket
a megtépett időn.
Most csend van, s midőn
aludni térnek a reszkető árnyak,
rád új korok, s világok várnak.