Fejtegetés

Megfejteni egy álmot nehéz feladat,
Erőtlenül száguld most a gondolat.
Törékeny világ mit nyújt az álom,
Gyötörni, összetörni nem kivánom.
De ha szép, mit nyújt,--adjon erőt,
A léleknek balzsamot, éltetőt!
Mert az ébredő gondolat az szabad,
Nem tűr és átlépi a határokat.
Arcunkra néha mosolyt csal,
És ha kedve úgy tartja szívünkbe mar.
Ejthet rajta mélyen, sajgó vérző sebet,
Begyógyítja azt az idő és a képzelet.
Rossz annak kit álom nem kísér soha,
Annak élete sivár, és mostoha.
Arcán nem fénylik öröm s derű,
Úgy érzi sorsa kietlen keserű.
Maradt még kérdés, egy-két gondolat,
Hogy fejthetnénk meg az álmokat.
Mit rejt magában s benne az üzenet,
Lehet, míg élünk sosem tudjuk meg!