Fehér világ forog mozdulatlan
Csendjébe Villám s jégkorszak hasít
Motorok zúgását,
Idegek rémületét
A levegőtlen tér tüskéivel
Az idő összenyomja.
Teremtett idő, kihasad magából
A tér ezer irányába
Magát forgatja, kimered belőle
Éles határai
Felhasítják a teremtést.
Vértelen sebek
Sötét láthatár
Hályogos szemek hideg titkai
A néptelen kert
Megfagyott fái
Díszletei a fáradtságnak.
A mozgás illúzióját kelti itt minden ébredő.
A nyirkos falaknak feszül a hajnal,
Szavak csikorgása
Gyomos parkolók felett,
Savanyú szélszag
És vak öregek köszöntenek.
És megkövül a pillanat
A kirakatban a lányok
Az áram a fal mögött
A kéz a kézben
Lezárulnak a csatornák nyílásai
Felpattannak a szemfödők
A mozgás lassul
A ritmus rövidre zár
Dermedt
Fény.
Napok.
Az információ
Elvész.
Lélegzik a semmi. Fehér
Az ég s a köd barna.
A folyó
Leáll.
Hallgatunk.
Nem nézem tovább a semmit.
Menekülök a fénybe,
A teremtett fénybe,
Alkotok magamról képet.
Tompa tüskéin elalszom,
Végigálmodom így a létet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Tengerész Pepi ·
Nos.Nagyon tudna tetszeni,ha kevésbé lennének zavarosak a képek.Némelyik rész magában nagyon átjött.Több kritikát nem fogok írni mert felesleges.A Te stilusod sajnos nem tetszik,bár tehetséges vagy és másnak örömet okoznak az írásaid.Én pl. utálom a lecsónak még a szagát is, de nem kostólgatom naponta,hogy \"hátha megszeretem\"!Na úgyis érted a metaforát...
Peg Bowen ·
A zavar néha kifejezőeszköz, néha hiba, itt szerintem az előbbi.
libido ·
Jóég.