Fájdalom

Életem úgy telt, hogy nem láttam mi fontos
Megbízható voltam, korrekt, precíz, pontos,
De ugyanakkor tán túl őszinte, sőt bántó
Csip-csup ügyekért is rögtön kardot rántó.
Szerelmem hamvadt parázsként szunnyadt,
És nem tudtam, hogy Benned fájó bánat gubbaszt.
Nem volt egy sikoly mely felrázott volna,
Hogy kapcsolatunk lassan belefúl a porba.

Miért nem kérted szívem, miért nem kérted testem
Hidd el mindig, mindenütt csak gondolatod lestem.
Egy apró jelzés, egy csöpp kis szeretet,
És elhordtam volna érted a hegyeket.
Tudom rosszul szerettelek, - de ez oly nagy vétek,
Hogy eldobod érte az elmúlt hét szép évet ?
Hittem, kettőnk élete egy és széttéphetetlen
Nem sejtettem, hogy a kaszás köröz felettem,
Hogy ami biztos volt, mint a súlyos márvány
Odalett immár, mint a tarka szivárvány.

Tudd, hogy visszavárlak, hogy az ajtót lesem,
Nem tudlak feledni egykönnyen kedvesem.
Ha csak barátnak tartasz, sajnos elfogadom
Nincs más választásom, habár nem akarom,
De egy beteg kutya is többet érdemelne,
Ki csak házat őriz és nincs ekkora lelke.

Kértelek néha telefonálj, és látogass meg olykor
Betegségem nem más csak egy szimpla holdkór,
De a telefon süket, s az ajtó nem tárul
Bizakodó szívemre sötét szemfödél zárul
Nem kérem, hogy nyald sebeim, arra itt vagyok én,
Csak beszélgessünk lágyan, szelíden, könnyedén.
Érdekel sorsod, hogy hogy telnek napjaid
Mikor vagy boldog, és alszol-e hajnalig

Biztass, hogy társra lelek, hogy még kellek valakinek
És hogy ez a valaki, ez a társ még Te is lehetsz.
A te sárga gyurmád az én kékemmel vegyült,
És egy kerek örökzöld labdaccsá egyesült.

Fejemben zsong még utolsó szavad
Nem hagy bennem nyugtot a gondolat
Miért nem voltál őszinte kezdettől fogva
Miért hallgattad el, mi lelkedet nyomja
Csak egy esélyt kértem, egy lehetőséget,
Hogy újrakezdjük és minden megint szép lesz.
Lám egyik nap még szerető hitvesed voltam,
Most halott vagyok, fejem lenn a porban

Habár e vallomás kissé suta és zavaros
De őszinte, nyílt, szeretetteljesen tudatos
A lét zord tréfája, hogy mellette vagy boldog,
De ez csak tiszavirág, tönkreteszed sorsod
A hormonok vad játéka, hogy tőle kapsz kéjt
Ám az élet nemcsak ágyban eltöltött lét.

Talán most úgy érzed nő lettél, de tévedsz
Nem az a nő, kit nemi vágya gerjeszt

Csöndes szóval, eltűnődve mondom
Fáj a szívem belül és hiányzol nagyon.
"Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Felelős vagy a rózsádért\"