Fáj

Eldobtál magadtól s nem fogod már két kezem
Most fogja más ki el nem engedné a világ minden kincséért sem…
Mikor össze török és a földön fekszem rád gondolva
Ő felemel megölel és halkan a fülembe súgja szeretlek te drága
E szavak hallatára újra éledek
Majd mikor meglátlak mélybe zuhanok és félek…
Jó ezt tenni velem!?
Látod a szemeiben a fájdalmat és a keserűséget
de pontosan tudod egy egész életre csak te kellesz nekem
Neked jó ez a játék látszik rajtad hisz egy sors egy élet a kezedben van
Abból élsz ha mást szenvedni és sírni látsz
Ha körülötted az érzelmek megölnek egy lányt
Hát engem megöltél, kiöltél belőlem minden
Most már csak tengek lengek az emberek között
A nincstelen semmiben
bár valaki fogja kezem s félt
de ha nincs mellettem már máshoz húz a meggyötört szív
kalandozok a múltam mélyébe…S vihar járja át szívem
félek mert te már mást ölelsz s csókolsz már mást mint régen
Mikor felébredek érzem arcom könnycseppek ezreit
Félek mert te most már úgysem lehetsz soha velem itt.
Látja a másik összetört szívem majd az új kedves gyöngéden kérdez:
Mi a baj életem?
Hezitálok és fojtogat az igazság de már nincs bennem erő
Megint jön egy újabb hazugság s a válaszom meglepő:
Drágám semmi baj nincsen….
Majd megnyugszik s arcára mosoly ül
Közben pedig nem is sejti hogy a szívem majd ketté tör.