Esti mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király,
Nem volt annak három fia, csak egy kövér sirály
Trónolt szépen a király ölében,
"Királyos Sirálynak" hívták a cselédek körében.
Egyszer egy szép napon szörnyű meleg támadt,
Egy óriási sárkány tűzzel a szép várra támadt.
(Bevallom ez igen gyenge költői húzás volt,
Hogy mindkét rím ugyanaz, méghozzá a "támadt" volt...)
A félénk és öreg király jól elgondolkodott;
Leszállt a vörös trónjáról, majd begombolkozott,
Hisz ő is elég kövér volt, mint valami medve,
S mindig kikapcsolt a gomb, ha úgy tartotta kedve.
- Gyere sirály, kismadaram, öld meg ezt a sárkányt,
És megkapod az összes pénzem, meg még egy kis kátrányt,
Mert jól tudom, hogy imádod a kátrányos tonhalat,
S nem elég neked abból egy-két, három falat.
De a sirály, lusta lévén, nem támadott senkit,
Inkább szépen elfeküdt és bekapott egy serclit.
A sárkány meg szétszedte az egész királyságot,
Itt a vége, fuss el véle... a "királyságot"-ra nem is rímel semmi, a francba...