Őrt állnak a fenyők a mezők felett,
És fáradtan heverészik a fűcsomó,
Míg egy cigányképü halász
Lesi, mint csókolja az eget
Az ezernyi napsugár, s jó
Kedvvel egy dalt dudorász.
A patak csöndesen hazaballag már,
S a tölgyfa a száraz földre hanyatlik,
Az ablakból figyel az est,
Az óramutató kábán jár,
A tisztás alatt a nyár alszik,
És mindent színesre fest.
Szent békét hirdet ma pacsirta-szivem,
Mosolygva ing szép ruháján a lámpafény,
Hideget lenget zászlaja,
A levegő mégsem idegen.
Ring a híd vadul, s vele én:
Bennem egész gondolata.
Teleirom papirom, és éneklek,
Szerelmet, álmot, és Szerelem asszonyát,
Egy virág, míg némán állok,
Behinti porával szivemet,
Lelkem lázas, bíbor alkonyát,
Míg hajnalra várok,
És elémtárul a végtelen.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
MOst én írtam egy szomorkás verset, bár azt nem tudok, felteszem ide, majd ha megjelenik kérlek írj rá kritikát.
Ez arra történt, h meghalt egy kedves kolléganőm, fiatalon és nem bírtam elmenni a temetésére, de míg a szertartás folyt, én elkövettem azt a "verset". :hushed: