Estefele

Szép az ég, hogyha kék,
de szép a vöröslő naplement is,
ha van kivel nézd.

Nyugtázod a napot,
hogy milyen volt,
talán már nem tudod.

Rohan a világ, pörög az élet,
észre sem veszed,
hogy rohannak el veled az évek.

Estefele valami véget ér,
s reggel ismét egy új nap kél.
Hátra ne nézz,
de a szépet ne feledd,
s azt sem, hogy kinek köszönheted.

Ha kész az esti nyugta,
vár már az ágyban a dunyha,
álomra tér a nap is,
aludj te is kicsit.