Én

Nincsen már élet, s nem születik halál
Nincs már álmodás, elmúlott a varázs

Valahol a szeretet is elakadt,
S a harag sem tör már utat.

Csak nézem a napkeltét, milyen múló pillanat
Csak várom, hogy jöjjön egy szikra, mely felemel a porba.

Egy véget nem érő zuhanás, pokol vagy mennyország
Mindegy hol a végállomás

Békés víztükör akartam lenni,
S lett belőlem haragos szikla.

Szikla mely kopár, melyen rég nem nő virág
Életet adó harmatot nem szór Isten rá

Néha egy kis lélegzés, nem kell semmi más
Tőle van a létezés, hiánya a halál.