Én magam

Jöhetne hidegre fagyhalál,
Hőtől izzó tájra tűző napsugár,
Rögös utamon számtalan akadály,
De kiállok magamért, hiába fáj.
Ingatag talaj lábam alatt,
Hátra hagyva néhány tapasztalat,
Akad, hogy összerogy az elképzelt alap,
De egy érzés ad támaszt.
Egy világ bennem, ez tart életben,
Egy hely ahol nem kell a kegyelem.
Csak egyetlen létezik, Én magam.
S én megértem talán önmagam, ha baj van.
Nem kérek megváltást, csak teret,
Egy terepet hol nem repkednek verebek,
S nem szállnak sötét fellegek.