Emlékszem

Emlékszem arra a pillanatra,
Mikor először találkoztunk egymással…
Rögtön, már az első percben éreztem,
Hogy te leszel, ki elrabolja szívem…
Így is lett. Első látásra beléd szerettem.
Most kínszenvedés egész életem.

Emlékszem arra a pillanatra,
Mikor először hozzád bújtam…
Szorosan tartottál, gyengéden öleltél.
Azt suttogtad: „… örökké… mindörökké…„
De nem így lett. Miért nem?
Most kínszenvedés egész életem.

Emlékszem arra a pillanatra,
Mikor közölted: „Elhagylak!”
Millió apró darabra törted szívem.
Mint záporeső hullt sós könnyem…
Miért tetted ezt velem?
Most kínszenvedés egész életem.

Emlékszem arra a pillanatra,
Mikor hazafelé ballagtam…
Eső esett, szél fújt, vihar tombolt.
Az egész világ - velem sírt - felbolydult…
Miért hagyod, hogy fájjon, vérezzen szívem?
Most kínszenvedés egész életem.

Emlékszem arra a pillanatra,
Mikor csak bőgtem naphosszat…
Nem ettem, nem ittam, nem aludtam.
Csak kínlódtam, szenvedtem, sírtam…
Mikor lesz vége gyötrődésemnek?
Most kínszenvedés egész életem.

Emlékszem mosolyodra,
Arcodra, hajadra, kacajodra…
Emlékszem az együtt töltött szép napokra,
A bókokra, az ölelésekre, a heves csókokra…
Fogok még valaha is valakit újra szeretni?
Remélem igen… ha már nem fog fájni
Darabokra tört… égő… vérző szívem…
Ha már nem lesz kínszenvedés egész életem.