Emlékek

Kint ácsorogva a parkban hideg padok között
A zöldellő táj mára már szürkeségbe öltözött
Egyedül vagyok de most jól esik a csend
Annyi zajos emlék fülembe vissza cseng
Mozdulatlan kötélből, hinta nyikorgása szól
Víziók élednek, a hamuszürke gondolatokból
Valami elmúlt itt ami sosem lesz íly szép
Fájó emlékek hada festette megfakult kép
Egy szál cigibe folytom görcsös bánatom
Füstjével a szívem, s a fájdalmam átadom
Elparázslik minden csoda, mire csikk marad
Új emlék itt új rügyekből többé már nem fakad
Borongós az idő is velem együdt búcsúztat
S össze roskad alattam a föld is,se vele én
Szédülve esik össze itt a vlág legvégén
Üres lelkem egyetlen szerelmén