EMLÉK

Engem csak néha láthatsz,
Csendes, álmos éjszakában.
Azok a szép percek néha felmerengnek
S tudom fáj, hogy szíved már nem szerethet.

A rózsára könny csordult,
A szívemben az érzés elpusztult.
S csak a szó,hogy:Szerelem,
Ez maradt nekem Kedvesem.

Elmúlt nem is vettem észre,
De valahogy nem hiányzik mégse.
Szép volt,mégis fájdalom kövezte,
Szívemet egy tőr nagyon meg sértette.

Mélyre hatolt,szinte most is érzem,
Úgy fáj,a szerelem éget.
Gyötrő kín,mely lassan múlik,
S az érzés egyszer csak elmúlik.