Emlék

Az idő s a tér nem választ el.
Lelkem ma ismét Téged ölel.
Könnyem hullik, fáj a magány,
Szívem egy régi ösvényt talál.

Elhagyott, sötét, bozontos.
Nem is látszik hogy fontos,
Édes, veszélyes volt egyszer.
Pedig ma is éles egy fegyver.

Megsebez újra, ha eltalál,
Még múló emlékként is fáj.
Miért őrzöm hát oly féltve?
Ez a szívem örök rejtélye.

De ha Te is így érzed néha
Az a lelkemet meggyógyítja.
S börtönbe zár újra meg újra
Kettőnk titkos, édes múltja.