Az idő s a tér nem választ el.
Lelkem ma ismét Téged ölel.
Könnyem hullik, fáj a magány,
Szívem egy régi ösvényt talál.
Elhagyott, sötét, bozontos.
Nem is látszik hogy fontos,
Édes, veszélyes volt egyszer.
Pedig ma is éles egy fegyver.
Megsebez újra, ha eltalál,
Még múló emlékként is fáj.
Miért őrzöm hát oly féltve?
Ez a szívem örök rejtélye.
De ha Te is így érzed néha
Az a lelkemet meggyógyítja.
S börtönbe zár újra meg újra
Kettőnk titkos, édes múltja.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?