Sötétedik. Életem egén csak gyűlnek a felhők.
Már megered a zápor. Sok gondom
a viharfújta falevelekkel táncol.
Viharokkal, teli életemben először érzem tán,
hogy reményem is ködbefulladhat,
akár egy gyönyörű holdfényes éjszakán.
Csak az engem körülvevő hidegséget érzem már,
mi hóval lepte lelkem minden zegét-zugát.
Megtalált már engem az örök tél,
melegséget nem érzek már soha tán.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
BURGONYA ·
EZ ÍGY VAN.
Dalma91 ·
Hejj! Koszi a hozzaszolasodat de azert nem olyan rossz am ez az elet! :smiley: 
:flushed:
:flushed: