Első esőcseppek

Lehulltak az elsők,
Csak az első cseppek,
Kedvesek virágnak, hidegek a kéznek,
Mint az embereknek, kik álmélkodva néznek.

Lehulltak a földre,
Mint harci sebesültek.
Lehulltak örökre,
S mindig ott lesznek.

Hideg szélbe takarózva
Múlnak el napjaik,
Mintha nem lennének,
Úgy elbújnak itt.

Itt a szívemben,
Mi sajgott szakadatlan
Azt viszont érzem,
Hogy le nem tagadhattam.

Lehulltak az elsők,
Zivatar tart még,
Hogy elmúljon, örökké,
Örökké várnék.

De mégis oly jól esik,
Kicsit ébreszt, élénkít.
Gondolatra sarkall,
És búdjosván segít.

Deres valóságban
Élek szüntelen,
Róla csak gondolatot,
Tettet nem szülhetek.

Zivatar dúl,
Villámok cikáznak,
Ágról ágra a verebek
Egyre csak eláznak.

Zivatar szívemben,
De soha nem lesz vége…
Talán ha meghalok,
Elmúlik végre?