Lehulltak az elsők,
Csak az első cseppek,
Kedvesek virágnak, hidegek a kéznek,
Mint az embereknek, kik álmélkodva néznek.
Lehulltak a földre,
Mint harci sebesültek.
Lehulltak örökre,
S mindig ott lesznek.
Hideg szélbe takarózva
Múlnak el napjaik,
Mintha nem lennének,
Úgy elbújnak itt.
Itt a szívemben,
Mi sajgott szakadatlan
Azt viszont érzem,
Hogy le nem tagadhattam.
Lehulltak az elsők,
Zivatar tart még,
Hogy elmúljon, örökké,
Örökké várnék.
De mégis oly jól esik,
Kicsit ébreszt, élénkít.
Gondolatra sarkall,
És búdjosván segít.
Deres valóságban
Élek szüntelen,
Róla csak gondolatot,
Tettet nem szülhetek.
Zivatar dúl,
Villámok cikáznak,
Ágról ágra a verebek
Egyre csak eláznak.
Zivatar szívemben,
De soha nem lesz vége…
Talán ha meghalok,
Elmúlik végre?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...