Elmész

Elmész. Nem tarthatlak vissza
Nem állít meg semmi sem.
Amit irántad érzek oly tiszta
S ez sem elég, hogy maradj velem.

Lassan telnek a bús napok
S halványul előttem arcod.
Minden pillanatba belehalok
Semmit sem tehetek, hát hagyom.

Csak üvölteném át a világon
Ne hagyj itt, ne menj el.
Meghallod-e a túlsó parton,
Melyet örvények hada szel.

Ezek az örvények gátjai annak,
Hogy megtudjam, te mit érzel
De tudom mi születtünk szabadnak
S most az lett, hogy te mész el.

Lehet, hogy igazi lett volna
Az általam várva várt remény
A sors viszont így hozta
Hát nem lehetsz az enyém.

Minden percben rád gondolok
S fáj az elérhetetlen
Előttem örvények hada mozog
Ez vezet a végtelenbe.

Végre itt vagy, amire igazán vártam,
Az idő viszont ellenem él
Rosszkor, s rossz helyen álltam,
Ezért a lelkem reszketve fél.

Elfeledni nem akarlak
Hisz erre vártam réges rég
De élni téged hagyva hagylak
Megteszem ezt érted én.

Elmész. Ki tudja visszajössz e még.
Elmész s nem is látlak
A szívem titokba remél
S minden percben haza várlak.

Mert az első pillantásod,
Mely megpecsételte életem
Pedig lehet te nem így látod
Hisz elmész, s felfognom ezt képtelen.