Elmentél

Elmentél tőllem Kedves, s én hagytam menj csak el.
Hiába lett volna minden, aki menni akar hagyni kell.
Mosolygott hozzá az arcom, de mögé már senki se néz,
játszani a közömbös embert, csak most látom milyen nehéz.
Ha megkérdezné most valaki tőlem, mondjam meg mit jelentesz Te nekem
egy pillanatra tán zavarba jönnék
és nem tudnék szólni hirtelen.
Nagysokára mondanám halkan
semmiség, egy múló szerelem.
A szív gyakran áltatja önmagát, de most már látja a két szemem, messze túl a könnyeken, hogy még mindig
Te vagy a mindenem.
Ha megkérdezné most valaki tőlem
mondjam meg -mit jelentesz Te nekem-
tán büszkeségből azt felelném-
"Semmi mást, csak az egész életem!"