Elmentél

Te vagy nekem az életem adója,
Testem és lelkem anyahajója.
Az első perctől fogva védtél,
S sokáig nem mondhattam neked: késtél.

Egyszer mégis elmentél,
Egy jó ideig nem is kerestél.
Nem csak én vártalak,
A családi kör, meleg falak.

De te mégsem jöttél.
Egyszerűen csak elmentél.
Ennyit értünk mi neked?!
Én sosem tudnám ezt megtenni veled.

Talán túl jó szívem van,
De mindig te jártál az agyamban.
Nem úgy mint aki itt hagyott,
Hanem aki engem alkotott.

Nem egy éjjel sírtam kínomban,
Nem szeretlek se kevésbé, se jobban.
De talán már csak én táplálok szeretetet feléd,
Mert vannak kik képzeletbeli tőrt helyeztek beléd.

Az idő eközben szélsebesen rohant,
Az anya szó már-már új értelmet fogant.
De szívemben örök helyed van,
Erre bátran felesküdöm szavam…

2007.05.15.