Egy tavaszi napon,
A fák suttogását hallom.
Azt susogják itt a vég,
S hogy írni nem fogok többé.
Az írás egy tehetség,
MI néhányunkban tűzként ég.
Az írás lehengerlő,
Mindent kifejező.
Az írás nekem úgy kell,
Mint narkós embernek
Házilag tekercselt hengere,
Mi nélkül elveszne.
Az embert hagyni kell kibontakozni,
S vágyait hagyni kell szárnyalni.
Az emberi lélek repítése
Addig érdekes,míg mi is szárnyalunk vele.
Aztán kinyitod a szemed
S mit látsz?
Az életed romokban áll.
Egy tavaszi napon,
A fák suttogását hallom.
Azt susogják itt a kezdet,
S hogy írni fogok míg csak élek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások