Egy tavaszi napon,
A fák suttogását hallom.
Azt susogják itt a vég,
S hogy írni nem fogok többé.
Az írás egy tehetség,
MI néhányunkban tűzként ég.
Az írás lehengerlő,
Mindent kifejező.
Az írás nekem úgy kell,
Mint narkós embernek
Házilag tekercselt hengere,
Mi nélkül elveszne.
Az embert hagyni kell kibontakozni,
S vágyait hagyni kell szárnyalni.
Az emberi lélek repítése
Addig érdekes,míg mi is szárnyalunk vele.
Aztán kinyitod a szemed
S mit látsz?
Az életed romokban áll.
Egy tavaszi napon,
A fák suttogását hallom.
Azt susogják itt a kezdet,
S hogy írni fogok míg csak élek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
BURGONYA:
EZT MÁR OLVASTAM ITT JOHNNY RÉ...
2025-04-04 18:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...