Egy tavaszi napon,
A fák suttogását hallom.
Azt susogják itt a vég,
S hogy írni nem fogok többé.
Az írás egy tehetség,
MI néhányunkban tűzként ég.
Az írás lehengerlő,
Mindent kifejező.
Az írás nekem úgy kell,
Mint narkós embernek
Házilag tekercselt hengere,
Mi nélkül elveszne.
Az embert hagyni kell kibontakozni,
S vágyait hagyni kell szárnyalni.
Az emberi lélek repítése
Addig érdekes,míg mi is szárnyalunk vele.
Aztán kinyitod a szemed
S mit látsz?
Az életed romokban áll.
Egy tavaszi napon,
A fák suttogását hallom.
Azt susogják itt a kezdet,
S hogy írni fogok míg csak élek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások