A hátizsákomba pakolom
megvalósulatlan álmaimat.
ahogy jöttem, csendben hagyom
itt kínosan üres hazámat.
Szerettem ezt a szobát,
az idő lassú vánszorgását
a színes falak között,
és a szerelmet, ami kitöltött,
ahogy titkokat súgtam a képeknek,
kérdéseket, mikre nem feleltek.
Még leporolom az asztalt,
kattanva oltom el a villanyt
Az utcára lépek: forró az aszfalt -
még látszik benne a lábnyomom,
talán a hitemet is itt hagyom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
játékos ·
Azért remélem, amit kapsz, ami rád vár, ami fogad, az tud majd pótolni sokmindent, mit hátrahagysz, hogy az utad jófelé vezet, és hogy nem veszítesz el mindent, ami volt.