A hátizsákomba pakolom
megvalósulatlan álmaimat.
ahogy jöttem, csendben hagyom
itt kínosan üres hazámat.
Szerettem ezt a szobát,
az idő lassú vánszorgását
a színes falak között,
és a szerelmet, ami kitöltött,
ahogy titkokat súgtam a képeknek,
kérdéseket, mikre nem feleltek.
Még leporolom az asztalt,
kattanva oltom el a villanyt
Az utcára lépek: forró az aszfalt -
még látszik benne a lábnyomom,
talán a hitemet is itt hagyom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
játékos ·
Azért remélem, amit kapsz, ami rád vár, ami fogad, az tud majd pótolni sokmindent, mit hátrahagysz, hogy az utad jófelé vezet, és hogy nem veszítesz el mindent, ami volt.