Elképzeltem

Mikor a nap már nem süt rád,
Mikor a tenger vadon dobja hullámját,
Te csak ülsz, és azon elmélkedsz,
Mi lesz ha egyszer repülhetsz ?

Végre vége lett a végtelen végnek,
S a végek jóban végződtek,
Szeretnéd, hogy ne legyen vége,
De valaki bemondja, miért ne?

Mégegyszer arra gondolsz,
Ha repülsz, sikitani fogsz?
Miért is kerül a kép elődbe?
Mikor kiderül, hogy be voltál lőve.

Ezer s száz gondolat most röpköd,
A városban végre fellszállt köd!
Angyalka aki itt van veled,
Füldbe sug, es fogja mindkét kezed.

Amit biztosnak hittel, bizonytalanná vált,
Álmos lettél, de az éjjfél ébren talált,
Rémes amire gondolsz, de akár igaz is lehet,
És te jól tudod, minderről, csak ő tehet.