Nem értem a világot. Fojtogat.
Csak hallom fejemben a hangokat.
Te nem viszed semmire, buta vagy!
Emlékként szállnak fejemben a szavak.
Oh hová jutottam? Minek az élet?!
Értelmetlen sorsomtól csak szenvedek.
Ilyenek az emberek. Ők tették.
És most itt ülök, és nincs akit megölelhetnék.
Várhatok egy napot, de mikor jön már?
Hol van az egyetlen barátom: a halál?
Most merre vár? Talán neki se kellek.
Talán élnem kéne ezt a sz*r életet?!
Én sem tudom merre menjek...
Félig, már a pokolban égek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások