Élet

Az élet néha olyan, mint a harmatvirág.
Szomorúságot sohasem lát.
Boldogságban él, virrad,
De egy embert biztos kihagy.

Az az ember nem más, mint az Eszter.
Ő mindig a szomorúságra rálel.
Mást már ugyan nem tehet,
Csak is egyedül boldogságot kereshet.

Sokszor keresett is már.
Sőt, talált is, de nem kapta meg.
Csak magányosan egy helyben áll,
Azt várja, hogy majd valaki rátalál.

Várt is, várt is, rá is talált valaki.
Vagy mondjuk úgy, hogy valami?
Búbánat és szerencsétlenség
Mely megtalálta, és itt a vég.


(Pölöskei Eszter 1996-…)