Én vagyok a kietlen éjszaka vándora,
kinek az éj nem elmúlás, hanem száz csoda.
De a titkok sötét leple rejti arcomat,
s rögtön eltűnök, ha eljön a pirkadat.
Utcai lámpák selymes fátyolában járok
ott,hol összeérnek valós, és elképzelt világok.
Társam csak a fénylő Hold varázsa, s régi, kopott házak,
dallamként kísér a néma csend, s jajszói öreg fáknak.
Sok-sok évvel ezelőtt elhagytam valahol valamit,
s most keresem a régi érzést, és keresem azt a valakit.
Megváltozott az életem, ellopta a némaság,
s csak félig ember az az ember, ki elveszíti önmagát.
Sötétségben vagyok boldog, hol nem láthat senki sem,
ott az lehetek,aki vagyok,a ködös utcák mentiben.
Világosban játszanom kell, mint színésznek a színpadon,
mert nem tudom már magam adni,bár hazudni sem nagyon.
S ha követnél fagyos árnyországba, csak azt mondom: sose tedd!
Megérintenél bűvös magányomban? Hát ezt soha ne feledd:
A titkok sötét leple rejti arcomat,
s rögtön eltűnök, ha eljön a pirkadat.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Nagyon jó ez a vers! Ezt az életérzést én is pár versemben megfogalmaztam, méghozzá nagyon hasonlóan! Jó tudni, nem vagyunk különcök, vannak még sorstársak! :smile:
Minden jót! A.