„Éjfél a jó és a rossz kertjében”

Éjfélkor jártam a jó és a rossz kertjében,
Én ott voltam s téged kerestelek...
Egyszercsak szembe jöttél az úton,
S engedted, hogy megérintselek.
Én láttam, amit látni engedtél,
S egy perc múlva, nem tudtam, mit tegyek,
Szerettem volna szólni, csak halkan...
De éreztem, jobb ha most elmegyek.
Pár lépést tettem, s megálltam némán,
Visszanéztem, hogy újra lássalak,
Rád néztem, de te nem néztél már rám,
Téged az a tűz nem égetett...