Egyedül, magányosan
lépkedek az éjben.
A távol csak derengés
az ezüst holdfényben.
Egy sápadt fényű lámpa alatt,
hirtelen megállok,
talán itt érnek véget
a hazug ábrándok.
Nem úgy égnek a fények,
mint rég volt.
Sötétszemeivel
bámul rám az égbolt.
A legtisztább szó is
csak gonosz fájdalom.
Bukott angyalok
szavait hallgatom.
Szemeim tükröt
tartanak az éjnek.
Még mindig ébren vagyok,
mikor a fagyos hajnal ébred.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?