Egyedül, magányosan
lépkedek az éjben.
A távol csak derengés
az ezüst holdfényben.
Egy sápadt fényű lámpa alatt,
hirtelen megállok,
talán itt érnek véget
a hazug ábrándok.
Nem úgy égnek a fények,
mint rég volt.
Sötétszemeivel
bámul rám az égbolt.
A legtisztább szó is
csak gonosz fájdalom.
Bukott angyalok
szavait hallgatom.
Szemeim tükröt
tartanak az éjnek.
Még mindig ébren vagyok,
mikor a fagyos hajnal ébred.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
The reál Kagemusha:
Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?