Egyedül

Egy, és csak egy csillag ragyog ma az égen,
Magányában, sok millió fényévre innen.
Egyedül a Sötét Hatalom közepén,
Ahol nincs más, csak remény.
Félénken pislákol, hisz egy jelt vár,
De nem bízik, hiába forog körülötte a világ.
Se dal, se látomás, mely el nem jut hozzá,
De Ő csak áll, s kitartóan vár Reá.
Nehéz az élete nap-nap után,
nem repül felé egyetlen madár.
Egyedül él egy magában, túl az Óperencián,
S vágyakozik, hátha eljön Ő, kire oly rég vár.