Olyan egyedül voltam
magányomban fagyoskodtam
megöltem már vágyaim
sírtam, hadd legyenek könnyek társaim.
Álarcot tettem arcomra,
mosoly volt rajta,
de keserűségem szétszaggatta.
Torz arcom most már mindenki látta,
közeledett hajnalom halála.
Láttam emelkedni a napot
arannyal mindent beragyogott
sugara holt testemnek támadott
forrón megragadott
s új életet ajándékozott.
Mosolyod mindent megadott
mire szívem vágyott...
De álom volt ez mind, szertefoszlott
s megint minden fagyott
az éj megfojtott.
Sötét, hideg magány...testem
elhagyta halott lelkem.
Mégis a szerelem
egyetlen, mi él bennem
TE hagytad itt, Életem...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?