Olyan egyedül voltam
magányomban fagyoskodtam
megöltem már vágyaim
sírtam, hadd legyenek könnyek társaim.
Álarcot tettem arcomra,
mosoly volt rajta,
de keserűségem szétszaggatta.
Torz arcom most már mindenki látta,
közeledett hajnalom halála.
Láttam emelkedni a napot
arannyal mindent beragyogott
sugara holt testemnek támadott
forrón megragadott
s új életet ajándékozott.
Mosolyod mindent megadott
mire szívem vágyott...
De álom volt ez mind, szertefoszlott
s megint minden fagyott
az éj megfojtott.
Sötét, hideg magány...testem
elhagyta halott lelkem.
Mégis a szerelem
egyetlen, mi él bennem
TE hagytad itt, Életem...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?