Egyedül az éjben

Éjszaka van, egy hideg télii éjszaka,
Az éjben felcsendül a fájdalom dala.
Fájdalomról dalol az üvöltő szél,
Valaki a sötétben remeg és fél.
Egy lány az, ki az ablakból nézi a Holdat,
Könnyein át tekintete a távolban kutat.
Fél, mert egyedül van az éjben,
Nincs, ki átölelje a sötétben.
Csak mereng zokogva távolba:
Bárcsak újra boldog volna!
Tekintete egy árnyat kutat az utcán,
De az utca kihalt, kit vár nem jön már.
Kit vár már nem jön soha többé,
Egyedül marad mostmár örökké.
Meg kell tanulnia egyedül élni,
S a sötétben soha nem félni.
Meg kell tanulnia mi az élet,
Nem hihet többet a meséknek.